Történet a négyzetekről

Emlékszel még, hogyan játszanak a gyerekek építőkockákkal? Órákon át tornyokat raknak, amelyek ugyanolyan gyorsan omlanak össze, mint ahogy felépülnek. Négyzetek és téglalapok hirtelen várakká, hidakká vagy egész világokká válnak. Később ezek a kockák a képernyőre költöznek: Tetris, Mario – ugyanaz a végtelen játék a formákkal, amelyek illenek, forognak, egymásra rakódnak. Hogyan maradhat valami ilyen egyszerű, mint egy négyzet, ennyire izgalmas?

Azt kérdeztem magamtól: miért kellene a négyzeteknek csak játékoknak vagy pixeleknek lenniük? Miért csak az okostelefonon mozgatjuk őket, és miért nem a saját otthonunkban, a falon? Lehetne-e a falakat négyzetekkel elvarázsolni? Nemcsak nézni, hanem használni is? Művészként számomra kihívás volt: hogyan lehet egy fal egyszerre varázslatos és funkcionális?

Így született meg a Quadry kollekció. Négyzetek, amelyek nem maradnak laposak, hanem mélységet kapnak. Négyzetek, amelyek polcokat tartanak, akasztókat rejtenek, helyet teremtenek. Mintha a Tetris a képernyőről a falra költözne. Csakhogy ez most megmarad.

Miért kellene a falnak passzívnak lennie, egy néma háttérnek? Miért ne vehetne részt, miért ne lehetne a belső tér aktív szereplője? A nappaliban egy négyzet könyvespolccá vagy műtárgyak színpadává válik. A konyhában fűszertartó, palacktartó vagy akár egy bonsai helye lesz. Az előszobában kulcstartó vagy fogas. A dolgozószobában emlékeket, fotókat, inspiráló tárgyakat hordoz. Lehet cipőtartó vagy dohányzóasztal is. És képzeld el: egy mágneses tábla, amelyre nemcsak üzeneteket írhatsz, hanem egy egyszerű „szeretlek”-et is a szerelmednek. Milyen szép ez?

A négyzetben az a lenyűgöző, hogy olyan egyszerűnek tűnik. Mindenki ismeri, mégis soha nem unalmas. Egy sor négyzet letisztult és minimalista. Egy játékos elrendezés könnyed és kreatív. Minden rekeszben új történet születhet: egy növény, egy váza, egy kulcscsomó vagy egy szerelmes üzenet. A négyzetek többek, mint formák – az életed ablakai lesznek.

És tudod mit? Az inspiráció nem egy múzeumból vagy dizájnkönyvből jött, hanem egyszerűen otthonról. Láttam, ahogy az unokáim játszanak. Először kockákkal, később Tetrisszel a képernyőn. És azt gondoltam: ugyanazt a varázst, amit most ők éreznek, én is érzem még mindig. Ezért készítettem négyzeteket, amelyek nem tűnnek el, amikor a játék véget ér, hanem megmaradnak – fából, színből, ritmusból, egyszerűségből.